Manóföldi játéknap


 

Manóföld minden településén évente megrendezik a Manóföldi Játéknapot. Ilyenkor a manók összegyűlnek a Varázstisztásokon és hatalmas játékpartikat csapnak. Vannak itt játékok kicsiknek, nagyoknak, sőt az egészen vén manóknak is. Minden, mi szem-szájnak, pontosabban elmének-léleknek ingere.

Próbára lehet tenni a logikát, a memóriát, az ügyességet egyedül vagy csapatban. Lehet egymás ellen küzdeni vagy közösen legyőzni az ellenfelet.

A manóföldi játéknapon nem maradhat ki természetesen a társasjáték sem. Itt szokták a legtöbben kipróbálni magukat.

Egy memóriajáték mellé ült le egy asztalhoz hat manógyerek. Van olyan embergyerek, aki nem ismeri a memóriajátékot? Ha igen, akkor nekik elmondom, hogyan kell játszani. Az asztalon lefordított kártyák vannak elhelyezve. Minden kártyából 2 darab van. Fel kell fordítani 2 tetszőleges kártyát és ha azok egyformák, akkor megtarthatod őket és felfordíthatsz még kettőt. Ha nem sikerült párt találni, akkor vissza kell fordítani a kártyákat és jöhet a következő játékos. Akkor van vége a játéknak, ha minden kártya elfogyott. Ha versenyre játszotok az nyer, aki a legtöbb párt találta.

A manóföldi játszónapon azonban még egy kis csavar volt a játékban. A manóknak 3 kártyát kellett megtalálniuk, azzal a nehezítéssel, hogy a kártyák nem voltak egyformák. Az egyiken Manóföld egyik országa volt látható, a másikon az ország zászlója, a harmadikon pedig az ország térképe rejtőzött el. Ha sikerül egy összetartozó országnév-zászló-térkép csoportot megtalálni, akkor megtarthatják a manók a kártyákat. Összesen 12 ország, 12 zászló, 12 térkép.

A manógyerekek játszhattak egymás ellen versengve, ahogy ez egy memóriajátékban általában szokás, ők azonban úgy döntöttek, hogy inkább együtt szállnak szembe egy közös ellenféllel, a kőgyűjtő szörnnyel. A kőgyűjtő szörny köveket gyűjtött, ahogy azt a neve is jelzi. Minden körben, amikor nem sikerült a manóknak csoportot találni, a szörny elvett egy követ a manók gyűjteményéből. Ha találnak egy csoportot, visszaad egy követ a szörny a korábban begyűjtött kövekből. Ha elfogynak a kövek mielőtt az összes kártyacsoport megtalálásra kerül, a szörny nyerte a játékot. Egyéb esetben a manók.

A manók soknak ítélték meg a 12 országot, igy kiválasztottak nyolcat, amivel játszani szeretnének.

A játék megkezdése előtt minden manó elővette az egyik varázskövét, amit átalában maguknál hordanak, és kirakták az asztalra. (A varászkövekről itt olvashatsz kicsit többet.) Ezeket a köveket gyűjthető majd be képzeletbeli ellenfelük, a kőgyűjtő szörny.

Ült tehát a hat manógyerek az asztal körül és elkezdtek játszani. Mindenkinek megvolt a maga erőssége és a gyengesége is, amivel nekiindult a játéknak. Mentának és Viknek igen jó volt a képi emlékezete, a legtöbb kártyát elég volt egyszer látniuk és már meg is jegyezték a kártya helyét. Mentának kisebb nehézséget okozott a nagyon hasonló képek megjegyzése, Viknek az ismeretlen nevekkel gyűlt meg a baja olykor. Nikoli akkor tudta jól megegyezni, hogy mi van a kártyán, ha kimondta, hogy mit lát rajta. Onor és Tala könnyedén megjegyezték azokat a kártyákat, amiket ők fordítottak fel, a többivel azonban bajban voltak.
Riti alig tudta, hogy hol vannak a kártyák, viszont igen tájékozott volt a földrajzban. Rengeteg országnak ismerte a zászlaját és a térképek többségét is minden nehézség nélkül felismerte. Így vágtak bele hatan a kőgyűjtő szörny elleni küzdelembe.

A játékot Menta kezdte. Felfordított 3 kártyát, majd miután mindenki alaposan megnézte azokat, visszafordították őket. Pár nem volt benne. Onor volt soron, ő is felfordított 3 kártyát, de nem volt itt sem egyezőség. Nikoli következett, aki kimondta hangosan a kártyán szereplő országokat. Vik és Tala után pedig Riti következett. Mivel már igen sok kártyát felfordítottak, és kis szerencséjük is volt, akadt a felfordított lapok között kész csoport is, mindenki Ritit figyelte. Itt a nagy lehetőség az első csoportot megtalálni. 5 kövüket már elvitte s szörny, most pedig itt az esély az első csoportra. Riti kiválasztott egy lapot, ami még nem volt eddig felfordítva, gondolta ebből nagy baj nem lehet. Hiszen úgysem tudja, hogy hol van a többi kártya. Ha nagy baj nem is lett belőle, de kisebb felháboorodás hangja hagyta el Vik száját, hiszen ő tudta, hogy hol van az egyik csoport. De sebaj, mert Riti egy piros-fehér-piros csíkos zászló képét fordította fel, és rögtön tudta, hogy ez a Keleti Birodalom zászlója. Emlékezett arra is, hogy Keleti Birodalom térképét épp az imént fordította fel Tala, így azt gyorsan megkereste és felfordította. Arra is emlékezett, hogy ezt az országot már valaki biztosan megfordította. Sőt, nem csak egyvalaki, hanem már ketten is. Mindenki feszülten várta, hogy Riti felfordítsa a megfelelő kártyát. Menta tudta, hogy hol van a kártya, mert ő nagyon könnyen megjegyezte, hogy mi hol van. Vik is tudta rögtön, hiszem a Keleti Birodalom neve ismerősen csengett a fülében és ő is könnyen megjegyzte a kártyák helyét, ha egyszer látta őket. Nikoli szintén tudta, mert megegyeztek abban, hogy az írást mindenki felolvassa, így hallotta, amikor Onor kimondta a nevét. Mivel Onor is és Tala is felfordította ezt a kártyát, mindketten emlékeztek rá, hogy hol van. Feszülten várták, hogy Riti felfordítsa a Keleti Birodalom nevét. Riti tétován nézte a kártyákat, de sehogy sem tudta felidézni, hogy hol lehet a lap. A többiek már kezdték sürgetni őt, hiszen végre meglett volna az első csoport. Ha nem sikerül, akkor a köveik felét elvitte a szörny és tovább csökken az esély arra, hogy nyerjenek a kőgyűjtő szörny ellen. Az is fokozta a várakozást, hogy úgy tűnik, ez a hármas memóriajáték lényegesen nehezebbnek bizonyult, mint amire a gyerekek számítottak.

Riti végül megfogott egy kártyát, felfordította… De sajnos nem sikerült. Nagy felháborodást váltott ki az eset. És ahelyett, hogy tovább folytatták volna a játékot, kis híján egymás torkának estek a manók.
Ennek hatására a következő néhány kör sem járt sikerrel. Ahogy egyre fogytak a kövek a hangulat egyre feszültebb lett. Talát nagyon zavarta, hogy Nikoli hangosan kimondja, hogy mi van a kártyákon, amiket felfordítanak. Nem csak az országneveket, amikben megegyeztek, hanem minden kártyához van valami hozzáfűzni valója. Mentát zavarta, hogy Tala és Onor mindig meg akarja fogni a kártyákat, amiket mások felfordítanak. Riti pedig csak nézett maga elé zavartan és már bánta, hogy beszállt a játékba, hiszen fogalma sem volt, hogy mi hol van. Ő igazából csak az országok miatt akart résztvenni a játékban.

Addig meddig ment ez a folyamat míg már csak 3 kövük maradt, és még mindig nem tudtak egyetlen csoportot sem megtalálni. A manók között a hangerő kezdett emelkedni és messziről látszott mindenkin az elégedetlenség. Észrevette ezt Manapo is, a játékmester és odament a gyerekekhez. Mi a helyzet kismanók, valami gond van?

– Igen! – kiabálták kórusban a manók és mindenki egyszerre elkezdte mondani, hogy mi a baja.

– Úgy tűnik sok megbeszélnivalótok van. – mondta Manapo. -Szerintem meg fogjátok tudni oldani a problémát. Lássatok neki! – azzal sarkon fordult és otthagyta a gyerekeket.

A manók tátott szájjal bámultak Manapo után és egy percig csendben maradtak.

Riti szólalt meg elsőnek.

– Én ebben a játékban nem tudok hasznos lenni. Hiába figyelem a kártyákat, nem tudom megjegyezni, hogy hol vannak. – suttogta – Szerintem jobban jártok, ha kiszállok.
– Ugyan már Riti! – mondták a többiek. – Te vagy az egyetlen, aki az összes térképet felismeri. Nem hagyhatsz itt minket.

Riti szavainak a hatására a többiek elkezdték mondani, hogy mi zavarja őket.
– Nekem nehezemre esik megtalálni a térképeket. – mondta Menta határozottan.
– Engem nagyon zavar, hogy Onor állandóan belenyúl a lapjaimba. – folytatta Vik.
– Ha nem nyúlok hozzá, nem tudom megegyezni, vágta rá Onor.
– Nikoli hangoskodása megőrjít – tette hozzá zaklatottan Tala.
– Nem emlékszem a térképekre! Nem találom a neveket! Összekeverem a zászlókat! Tudom mindennek a helyét, de nem tudom, hogy mi minek a párja! – csak úgy záporozott az elégedetlenség.

Mindenki elismerte a saját gyengeségét vagy éppen mást hibáztatott valami miatt. Ez jó volt arra, hogy megtalálják az okot, amiért nem eredményesek ebben a játékban, de megoldást a kérdésre nem jelent.

– Mi lenne ha összefognánk, mielőtt a szörny megeszi az összes kövünket? – kérdezte félénken Riti
– Összefogni? Hogyan? – csodálkozott Vik.
– Nézzük meg, kinek mire van szüksége, ahhoz, hogy meg tudja jegyezni, mi hol van. -kezdte Riti bizonytalanul. – Ki mit tehetne azért, hogy legyőzzük a szörnyet? Már minden kártyát felfordítottunk és még egy csoportot sem találtunk.
Én tudom, hogy mi minek a párja, de nem tudom, hogy hol van.
Menta nem emlékszik az országok térképére, de mindenről tudja, hogy hol van.
Vik keveri a neveket, de emlékszik, hogy az adott forma hol van.
Nikoli amit kimond, azt meg tud jegyezni, a többit nem. Talát viszont ez zavarja.
Mi lenne ha összedolgoznánk?
– Azt hogy lehet megoldani?- kérdezték szinte egyszerre a többiek.
– Nekem van egy ötletem – folytatta Riti – A soron lévő játékos felfordít egy kártyát. Riti tudni fogja, hogy melyik zászló és melyik térkép tartozik hozzá.
Ha megvan a 3 kártya felfordítva, Nikoli hangosan elmondja róluk, amit akar. Majd Onor és Tala visszafordítják a kártyát.
Így mindenkinek megvan a lehetősége, hogy a legtöbbet adjon a csapathoz.
Rendben?
– Igen -hangzott az egyértlemű válasz.
– Ez így rendben, de mi van, ha valaki még így is elakad? Már csak 3 kövünk maradt. Segítünk egymásnak? Vagy mindenki maga játszik?
– Én szeretnék magam dönteni a kártyákról, ha énjövök – válaszolt Menta szinte gondolkodás nélkül.
– Én azonban örülnék a segítségnek – a hangzott több helyről is.

A kérdés jogos volt, és Nikolinak volt is rá javaslata.
– Legyen úgy, hogy a lap felfordítása előtt a játékos kérhet megerősítést, vagy segítséget a többiektől, ha akar. Ha nem, akkor egyedül dolgozik a körben.
-Rendben. – értettek egyet a manók.
Az új együttműködéssel a manók percek alatt megküzdöttek a szörnnyel csak egyetlen további követ veszítettek a játék során. Az együttműködés igen sikeresnek bizonyult.

A sikeren felbuzdulva kihívták még egy körre a kőevő szörnyet, most azonban mind a 12 ország részt vett a játékban. További nehezítésként úgy döntöttek, hogy a szörny akkor sem adja vissza a köveket, ha megtalálták a csoportokat. Most is ugyanúgy játszottak, mint az előbb, és alig vesztettek néhány követ az elején.

Olyan jól érezték magukat a manók ezen az estén, hogy végül úgy döntöttek, hogy a játszónap után is találkoznak majd rendszeresen, hogy együtt tölthessék az idejüket.

A manók nagyon örültek, hogy meg tudták oldani a problémájukat. Megfogalmazták, hogy mi a civakodás oka, mindenki elmondhatta, hogy mi zavarja őket, majd ötleteket gyűjtöttek a megoldásra. Ezek után választottak egy jónak tűnő megoldást, amit kipróbáltak és ebben a játékban sikeresen alkalmaztak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hasonló tartalmak

Manómese – útmutatóManómese – útmutató

Mit és hogyan olvashatunk a mesékben?  Manóföld egy olyan hely a nagyvilágban, amelyet, talán nem meglepő módon manók népesítenek be. A manók nem kis emberek, hanem manók, akiknek az élete olykor meglepően hasonló az emberekéhez. A manók időnként vidámak, máskor szomorúak, alkalmanként dühösek. Szeretik a

Manóföld

A varászkőA varászkő

Ha már olvastatok Manóföldről, akkor talán tudjátok, hogy Manóföld minden lakójának van két varázsköve. Legalábbis azoknak, akik már betöltötték az első életévüket. Ha lehet, akkor mindenhová magukkal viszik a manók a köveket vagy a zsebükben vagy a nyakukba akasztott kis zsákocskában. Ez csak egy általános

Manóföld